Kicsi Szemike, ez a csöpp cicalány 2011. júliusában látta meg a napvilágot 2 testvérével. Augusztus végén került a cicamenhelyre. Egyik szeme sérült volt. Mivel a kezelésre nem reagált és féltünk, nehogy komolyabb baja legyen, úgy döntöttünk, hogy magunkhoz vesszük és miután meggyógyul, örökbe adjuk. Ez szeptember végén volt. Rá egy hónapra már tudtuk, senkinek nem adjuk oda! Imádtuk a kis energiabomba kamikáze cicuskát, a kedvességét, okosságát. Hatalmasakat ugrott, vékony kis testével szinte szállt. Mindig szopizni akart bennünket és a többi cicánkat. Olyankor édes ciripelő hangot adott a dorombolása mellé. Ez a kis tücsök beköltözött a szívünkbe, lelkünkbe mindörökre.  Nem tudtuk, hogy csak pár hónapunk van együtt. 2012. januárjában elkezdett fogyni és kicsit nőtt a pocakja. Mivel férges is volt, úgy hitte mindenki, hogy a féreghajtó majd mindent megold. Közben Budapestre is elvittük, egy szemspecialistához, aki reményt adott arra, hogy az a csodálatos kis szemecskéje ismét egészséges lesz. Annyira a szemecskéjére koncentráltunk, hogy nem vettük észre amit észre kellett volna vennünk. Minden jelet félreértettünk. A szemcseppnek tituláltuk a kedvtelenségét, ami decembertől következett be nála; a pocakja nagyságát pedig a férgességgel magyaráztuk.  Kicsi termetét pedig azzal, hogy ő ilyen kis picurka típusú cica. Tévedtünk! 4 nap alatt felélte testét a FIP; ami ellen tenni nem tehettünk semmit még akkor sem, ha idejekorán felismerjük.  Reménytelenség volt a szívünkben mégis vágytunk arra, hogy csoda történik. 2012. február 06-án reggel a hasűri folyadékvétel után lett biztos, hogy ebben a szörnyű betegségben szenved.  Persze  éreztük, hogy valami nincs rendben, hiszen pár nap alatt olyan végzetesen sovány és gyenge lett, hogy muszáj volt komolyabb betegségre gondolni, mégis reménykedtünk az utolsó pillanatig……de aznap 06-án (hétfőn) este már elbújt, panaszkodott, hatalmas kis hasát alig bírta tartani teljesen lefogyott kis teste. Készült meghalni és tudtuk, hogy ez a világ számára már csak szenvedést jelent. Ez a végzetes betegség belülről marta őt, felélte mindenét egy pillanat alatt. Akkor, ott, abban a pillanatban döntenünk kellett és döntöttünk is. Elkísértük utolsó útjára, szeretetben, könnyek között, otthon. Imádott Szemikénk,édes kicsi bébink 2012. február 06-án 22.50 órakor végleg elhagyott bennünket, nem múló fájdalmat hagyva lelkünkben. Ég veled Szemi, az angyalok vigyázzanak Rád!

Búcsúvideó Szemikéről:

http://www.facebook.com/media/set/?set=vb.100001781746689&type=2

Szemi és Poci emlékére is készítette ezt az emléket egy kedves barát!

http://www.youtube.com/watch?v=m3_RcTvSkb0&feature=youtu.be

 

 

 

 

Pocok cica 2011. áprilisában került hozzám. Meggyötört kis lélekkel, nagyon-nagyon soványan, hiányos és sebes bundával húzta meg magát egy lakótelepi parkolóban.  Az összes cica elűzte magától. Egy ideig kijártam hozzá ennivalóval, de nem bírtam nézni ennek a kis bundásnak a szenvedését, a ragaszkodás-vágyát… fogtam, beletuszkoltam egy hordozóba és már vittem is haza. Kinézetre gyanús volt, így ivartalanítása közben kértem vérvizsgálatot is. A FIP – FIV – FeLV vizsgálat kimutatta, hogy leukózis pozitív.  Elkülönítve volt eddig is, így ezután már biztos voltam benne, hogy a többi cicámmal nem engedhetem össze.  Próbáltam gazdit találni neki, kevés sikerrel. Idővel gyönyörű, szép bundás cicó lett belőle. Köszönhető a rengeteg szeretetnek és macska béresnek.  Egy másfél négyzetméteres kialakított zárt erkélyen éldegélt, alsó-középső-felső szint készült számára. Mindig vágyakozva nézte az üvegajtón keresztül a többieket, de sajnos nem engedhettem össze a cicáimmal. Vágytam arra nagyon, hogy valaki mellett boldog cica legyen, aki szabadon mászkálhat a lakásban, bárhol játszhat, a gazdi ölébe feküdhet úgy, hogy utána nem kell fertőtleníteni, nem egy kicsi helyen kényszerül leélni életét és nem kell „kívülről” néznie, ahogy a többi cica boldogan él. Éppen ezért kerestem számára gazdit, habár nagyon szerettem, de jobban vágytam arra, hogy boldognak lássam.

8 hónap adatott meg Pocikámmal. Az állandó roborálás sem volt elég ahhoz, hogy ne kerekedjen felül a leukózis. Készülnöm kellett arra, hogy idővel elveszítem, mégis nagy űrt hagyott maga után. Gazdit sem sikerült neki találnom, így próbáltam a magányát enyhíteni a szeretetemmel.

Pocok cica, a kedves, bájos, mekegős kis légdagasztó 2011. december 10-én 13.00 órakor hagyott el bennünket. Ég veled Pocika, az angyalok vigyázzanak rád!

 

Kicsi Lolka, Loli, Rózsaorr búcsúzom tőled. Augusztus 05-én, 2 hetesen kaptalak testvéreiddel együtt. Túléltük a mami hiányát s boldogan lehettél gazdis is. Sajnos olyan helyre kerültél ahol egy fogváltást kezelni nem tudtak, mert távol van a várostól s talán nem is tudták mi történik veled. Nagyon sajnálom hogy nem tudtam, beteg vagy. Sajnálom, hogy nem segíthettem rajtad, pedig hidd el, rohantam volna érted. Sajnálom, hogy ilyen keveset élhettél csak. Legyél nagyon boldog odaát kicsim, az angyalok vigyázzanak rád. Szeretlek! Ég veled! (Lolka 2012. július 20 - 2012. december 07.)

 

Kis csapat - még együtt 2012. augusztus 05.

 

(2012 május - 2013. április 22.) Szilveszter...az utcán kereste a gazdit, majd ideiglenes helyre került. Gyönyörűen, látszólag egészségesen. Nem látszott, de benne volt a gyilkos parvo, amely egyszer csak utat tört, ezt a csoda kis életet nem kímélve. Ideiglenes helyén csak 2 hetet élhetett, egyik pillanatban belázasodott majd összeomlott és kihűlt. Hiába a melegítés, az infúzió, kicsi teste 2013. április 22. éjszakáján feladta. Ég veled Szilveszter. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk többet tenni érted. A lelkem egy darabja veled együtt ment el. Mosolyogj néha rám odafentről kicsi csillagom, gyönyörűségem...

 

(2013.05.05. 19.20 óra) Szomorú hírrel jöttünk Ezt a gyönyörű, hatalmas és sokat szenvedett cicát ma elengedtük. Május 04-én kaptuk a hírt, hogy egy cica szenved Csatáron és hiába a felhívás, senki nem siket a segítségére, sem egyénileg, sem egyesületilet. Kacor Király aznap minden lehetséges kezelést megkapott, mégis másnap estére 35 fokosra hűlt a kis teste, az ínye hófehér.... ha mozdult akkor is sírt. Hiába az infúzió, vitaminok, melegítés... a szenvedését látva meg kellett hoznunk a döntést. Nehéz volt elengedni, tegnap még reménykedünk, ma már tudtuk, hogy el kell engedni. Simogattuk, szerettük, utolsó útján vele voltunk, s a sokadszorra kimondott "engedjük el" szó után végre nyugalomra lelt. Nem könnyű ez, az ember legbelül üvölt. Az  a fájdalmas pillanat akkor és ott, a mindent jelenti! Ég veled, legyél nagyon boldog odaát!

 

Oldal: Emlékezzünk :( Szemi, Poci, Lolka, Szilveszter, Kacor Király
GAZDIT KERESŐ CICÁK - Veszprém és környéke - © 2008 - 2024 - barsonytalp.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat