FEKETE MACSKA: Bizonyára kevesen tudják, hogy a fekete cicák nem csak a népi hiedelmek szerint különböznek társaiktól! A kutatások ugyanis kiderítették, hogy a fekete színű példányok egy, a szőrszínüket meghatározó génnek köszönhetően védve vannak a baktériumoktól és vírusoktól, így egészségesebbek is más színű társaiknál!!!!!!!!! Személy szerint IMÁDOM a fekete macskákat. Gyönyörű fényes és selymes bunda :) Nem értem azokat az embereket, akik a hiedelmektől félve nem akarnak fekete színű cicát.....soha nem is fogom megérteni őket!
Macskatitkok…. Több mint 500 millió házi macska él világszerte, és 40 különféle fajtát tartanak hivatalosan számon. 14-szer jobban érzik a szagokat, mint az ember, hiszen orrukban kétszer annyi szagérzékelő sejt található. A bajszukat arra használják, hogy megvizsgálják, elég nagy-e a hely, ahova belépni szándékoznak (erről lentebb bővebb írás található) Egy macska is képes hazatalálni köszönhetően kifinomult érzékeinek, amelyek között a napfény beesési szögének és a föld mágnesességének érzékelése is szerepel egyes szakértők szerint. Azt mondják, egy macska nem az emberhez kötődik. Ezt cáfolja az a kétéves perzsamacska, akit betegsége miatt nem vittek magukkal a tulajdonosai. Sugar 14 hónap és 2414 kilométer után bukkant fel régi gazdái új küszöbén. A hátuk extrém módon hajlékony, ugyanis 7 nyak-, 13 hát-, 7 ágyék-, 3 keresztcsonti és 14-28 farok csigolyájuk van, amelyek sokkal lazábban illeszkednek, mint az ember 33-35 csigolyája. (Irigykedem!)
Ha már nyelv, van mesterséges nyelvük is: macskák egymás közt nem nyávognak, ezt kifejezetten emberbarátaik számára fejlesztették ki! Sőt, léteznek beszédes fajták, mint például a sziámi. Gyengéjük a macskamenta: a többségük megőrül érte (kerge-birka funkció), de érdekes módon csak azután, hogy elérte az ivarérettséget.
Ízlelőbimbóik nem érzékelik az édes ízt
A macskák szíve percenkként 120-140-et ver.
Akárcsak az ember ujjbegye, a cicák orrának párnája is egyedi mintázatú .
Egy Towser nevű macsesznek emlékművet állítottak, miután életében több mint 30 ezer egeret kapott el, amit a Guiness rekordok könyve is elismert - a szobrot nem a rágcsálók készítették. Háháhá…
A cicók hátsó lábain nem olyan élesek a karmok, mint a mellsőkön, de képes bármelyik mancsán külön kiereszteni azokat, egymástól függetlenül.
Közös bennünk: az ember és a macska is kék szemmel születik.
Átlagosan 244 csontja van egy cicmareknek, a felnőtt embernek 206.
Nem (csak) azért dörgölőznek a lábunkhoz, hogy kifejezzék érdeklődésüket, hanem, hogy megjelöljék a szagukkal a területükre tévedőt…..leginkább
Képesek meghallani az ultrahangokat, ugyanis a rágcsálók ezen a frekvencián társalognak.
A vadon élő macskák átlagosan 2 évet élnek, a lakásban élők 14-20 esztendőt. A legöregebb ismert, és a Guinness világrekordok közt hivatalosan számon tartott példány a 38 éves és 3 napos korában elhunyt Creme Puff volt.
Miként isznak a macskák? Íme: A macskák nem dugják be a nyelvüket a folyadékba, hanem csak a nyelvük felső része érinti a felszínt. Hogyan kerül mégis az állat szájába a víz? Amikor a macska nyelvének érdes hegye hozzáér az innivaló felszínéhez, az állat gyorsan visszarántja a nyelvét. A mozgó nyelv és a folyadékfelszín között egy folyadékoszlop alakul ki, s a macska "lecsippenti" az oszlop tetejét, amikor becsukja a száját. Így az innivaló is bejut a szájába, és az álla is száraz marad.
A macskaajtó Newton találmánya, amely a bejárati ajtón vágott lengőajtócska.
A lajhárok legyőzik ugyan a macskákat napi 19-20 órás alvással, ám a macskák sincsenek messze ettől a „teljesítménytől” – átlagosan 16-20 órát „pihennek” napközben. A (nagy)macskák nem éjszakai, hanem „szürkületi”, illetve „alkonyati” állatok: sötétedéskor és hajnalban a legaktívabbak.
A macskák pofatájéki, latinul faciális mirigyeiből felszabaduló feromonok szerepe sokrétű. Bizonyos feromonok a macska tájékozódását segítik elő. Több, együtt élő macska esetében különösen fontos az összetartozást kifejező feromon, ezek a vegyületek ugyanis szigorúan csoportspecifikusak, így a területre tévedő betolakodót azonnal képesek észlelni a csoport tagjai. A faciális feromonok harmadik fő csoportja az egyed érzelmi stabilitásáról ad felvilágosítást. Ezek a vegyülek a kiegyensúlyozottság, biztonság, nyugalom üzenetét hordozzák, így a macska a későbbiekben is kötődést, megnyugvást keresve közelít hozzájuk.
A macskák izomzata, mint minden ragadozóé, erős. A vadászathoz rendkívül gyors irányváltásokra és nagy sebességre is képesek: rövidtávon akár 50 km/órával is futhatnak. Függőlegesen a két méter magas kerítésre is felugranak, nagyobb magasságból is tudnak úgy leesni, hogy ne essen különösebb bajuk. Érzékszerveik rendkívül érzékenyek: nemhiába, hiszen egy apró egér lépteit is meg kell hallaniuk. És természetesen hallaniuk kell a gazdi lépteit is, amint sompolyog a konyha felé.
A BAJUSZ a macskák érzékelője, különféle fontos információkkal látja el az állatot, és kommunikációs szerepe van a macskák között – így összegezte kutatásait dr. James Richards állatorvos, aki az amerikai Cornell Egyetemen végzett kutatásokat a négylábúak ezen ékességéről. A bajusz egy macska életében sokkal fontosabb, mint egy kutyánál, segítségével a cica el tudja dönteni például, hogy átfér-e egy keskeny résen. Az orr- és tapintó szőrzet a macskáknál három területen található a pofán: a bajusz, a szemöldök és az oldalsó pofaszőrzet, de vannak tapintószőrök az állon és a mellső lábak hátsó részén is. Ezek a szőrszálak keményebbek és legalább kétszer olyan vastagok mint a normál szőrzet, gyökereik háromszor olyan mélyre nyúlnak a bőr alá, és dúsan övezik véredények és idegek. Ennek következtében a szőrszál legkisebb rezdülése akár egy légáramlat hatására is ingerületet kelt. Az orrszőrzet segít a macskáknak a sötét helyeken történő tájékozódásban, különösen egerészéskor fontos. Richards szerint a szőrzet ad információt a préda pontos helyéről a cica mancsában, falatozás közben.
A macskák közötti kommunikáció terén a bajusz “előretolása” például barátságot illetve kíváncsiságot jelképezhet. Ezzel szemben a hátra, a pofához szorítása agresszivitást vagy védekező pozíciót jelent. (The New York Times)